|
I.
Budapest, 1956
1956
Oktober 23, Kedd
Az iskolában az a hír járja hogy a városban tüntetés van. Én, a harmadik osztáyos gyerek, nem igen értem hogy ez vajjon mit jelenthet. Haza érve, látom hogy a házlakoi a rádiok körül csoportosulnak, és próbáljak összehangolni a zavaros híreket. Még a Szabad Európát és egyéb tilos rádio álomásokat is hallgatját!
A Nefelejts utca 18 szám alatt lakom, anyámmal es nagyszüleimmel, a Keleti Pájaudvar közelében. Itt kattincs hogy jobban megismerjed a forradalom elötti életemet és látogassál el régi otthonomba. Anyám nappal mint nüszaki rajzolo dolgozik az Áltanános Épület Tervezö Vállalatnál Budán, este pedig az Épület Gépészeti Technikumban tanul. Ma is, mint szokásosan, késön lesz itthon. Nagyszüleim izgatottak, mivel a legujabb hírek szerint a rádio álomás korül zavarok vannak. Anyám végre haza érkezik, és meséli hogy a Rákoczi úton egy felkelö bandával találkozott akik a Városliget felöl jöttek, és kiábálták hogy "Nincs már többé Stalin szobor!" Nagy az izgalom és a nyugtalanság.
1956 Oktober 24, Szerda - November 3, Szombat
A szabadság harcosok igyekeznek legyözni a Szovjet katonai uralmat, és azok pedig készuulnek elhagyni Magyarországot. Ezt a hírt minden felé a világon leközlik. (Az erre valo utalást nézd a Referencia lapon.) Nagy éljenzés lepi el a várost, sok politikai beszéddel amit én nem értek. Amere csak nézek, emberek a rádiok felé hajolnak, mikor éppen nem politizálnak. November harmadikán ugy néz ki hogy Magyarország végre meg fog szabadulni az átkozot Szovjettöl. Folyik az egyezkedés a Szovjet és az ujonnan megalakult ideiglenes kormány között.
1956 November 4, Vasárnap - November 9, Péntek
Na, végul is a Szovjet csak meggondolta magát, és mégse vonul ki. Söt, még több tank és hadsereg vonul be mint a második világ háboruban a német megszálás alatt. A Szovjet visszavonulasi megegyezése egy csalfa trükk, jelemzö a hideg háboruban valo viselkedésükre. Egymás után vonulnak be a csapatok, tankok és nehéz tüzérség keletröl a városba, megvédeni a fontos köszpontokat. A legnagyobb ágyukat a Gellért hegyen (láthato a térképen) állitották fel és ostromolják az egész várost. A lövöldözés olyan erös a mi környékünkön hogy el kell hagyjuk a kakásunkat és levonulunk a pincébe az ovohelyre.
Nagy a feszültség, szívfájdalom, nem is szolva a hidegröl és nedvességröl. Ismét, mindenki a rövidhullámu rádio körül figyel, várva egy kis remény sugarat. A Szabad Europa Rádio biztatja a felkellöket hogy folytassák a harcot, a gyözelem közeledik. A harcolók ismételten kérik az Egyesült Nemzetek beavatkozását, de nem reagálnak rá. Hogyan is tud egy gyengén felfegyverzett, fiatalokbol álo csapat legyözni egy telyes motorizált Szovjet részleget?
Élénken emlékszem ahogy felülröl hallom a lánctalpu tankok, a felrobbano lövetek, és összeomlo törmelékek zaját. Még mind ezt megtetözve a gépfegyverek és a puskák lármája. Még a mi háztetönkröl is szabadság harcosok lövöldöznek a pici fegyvereikkel a Szovjet tankokra és ugyancsak az AVO ellenállókra. Mikor idönként a fegyverek zaja lecsendesül, emberek ki-kimerészkednek a pincéböl, és lehoznak cigarettat, élelmet és némi beszámolot a környékbeli rombolásokrol.
1956 November 10, Szombat - December 29, Szombat
Na végre elhagyjuk az óvóhelyet és kimerészkedünk az utcára, nem tudok hinni a szememnek. Körülöttünk az utcák tele törmelékkel. Nagy 3-4 emeletes tégla és kö épuletek homlokzata anyira leszakadva, hogy a belsö falak láthatók, itt ott képek is lógnak a falakon töbnyire ferdén, ajtók kidölve a tokjukbol félig nyitva, némelykor darabka padlózat a falaknál és a sarkokban egy egy szék vagy heverö rajta állva. Lent a földön romokban fekszik a szobák berendezése. Különösen emlékszem egy versenyzongorára oldalra dölve, kiállva a romokbol. Családok akik ezekben a lakásokban laktak körülötte összefogva sírva állnak, ahogy látják a földi javaikat romokban. Csodálatos képen, a mi épületünk nincs nagyon megrongálva, csak itt ott néhany puska gojo nyoma. Ez az épület átélt két világ háborut és nem úgy néz ki hogy fel adja magát egy forradalomért.
Az utcák járhatatlanok a kiéget autobuszok, villamosok, teherautók és egyéb vázaiktol. Az emberek óvatosan lépkednek át a kábeleken melyek szerte-szét hevernek, és müködö képesek. Mi átmegyünk kevésbé megsérült környékekre vásárolni valami élelmet az erösen megfogyatkozott árukbol. De azért ebben a felfordult helyzetben mégsem kellett éhessen ágyba menni.
Az iskolában szó sem esik a forradalomrol. Én nem vagyok benne biztos hogy szabad e erröl beszélni, de mi mégis félünk erröl emlitést tenni. Valosxinüleg a tanárok is félnek, de én biztos vagyok benne hogy nem örülnek ez utobbi eseményeknek. Mindenki fél a Szovjet-töl és utált magyarországi csatlósaitol, nevezetessen az AVO, a titkos rendörség.
Ebben az idöben sok beszéd hangzik el a menekuukésröl. Nekem meg mondták hogy senkinek semmi képen erröl ne beszéljek. Noha erröl senki nem beszél az iskolába, de minden nap látjuk hogy egy-két osztealytársunk hianzik."Vidékre költöztek, ahol több az élelem", igy mondják. Persze a szivünk mélyéböl tudjuk hogy valojaban "Nyugatra költöztek, ahol több a szabzadság". Mi közben a Szovjet erösiti a hatalmát a városokban, gyengül a határ védelem, ami alkalmat nyujt az elkeseredett magyaroknak hogy átszökjenek a határon.
Anyám és nagyszüleim sok éjszakát töltenek komoly beszélgetésben. Én tudom hogy a menekülésröl van szó. A legjobb barátnö Novmberben az elsök között van aki disszidál a férjével és kis babájukkal. Éppen Karácsony elött egy levél érkezik Canada Toronto-bol, hogy szerencsésen átjutottak! Leszünk mi a következök?
 Itt kattincs részletes Budapesti térképre |
 II. Menetelés
|
